A múlt héten zajlott le őszi szakmai továbbképzésünk, mely egyben regionális konferencia is volt. Minden ilyen képzés után nagyon nehéz feladat összegzést, beszámolót írni. Számtalan hasznos gondolat hangzik el, megjegyezendő, fontos mondat. Ezeket a krónikás nehezen tudja összegyűjteni. Ez a rövid beszámoló is inkább csak felvillantani igyekszik ezeket, illetve felkelteni a figyelmet a téma, és az előadók iránt.
A program összeállításánál igyekeztünk azt a koncepciót követni, hogy a kezdő, témafelvető, hosszabb előadást, gyakorlati beszámolók kövessék.
Az alapgondolat már régóta ismert és elfogadott a könyvtárosok körében: az oktatási intézményeknek szükségük van a könyvtárakra, a könyvtáraknak szükségük van a pedagógusokra. Mindez pedig azt jelenti, hogy együtt tudunk csak eredményeket elérni.
Első előadónk Hámoriné dr. Váczy Zsuzsanna közoktatási szakértő volt. Ő elsősorban a másik oldalt képviselte, hiszen pedagógusként, oktatási szakértőként az iskolák oldalát szemlélte. Azt vizsgálta, hogy mit tudnak adni a könyvtárak az iskoláknak, hol találhatók kapcsolódási pontok. Előadása alatt bizonyossá vált, hogy a két intézmény elképzelhetetlen egymás nélkül. (Gondoljunk csak könyvtártörténeti tanulmányainkra…)
Az előadás számtalan fontos gondolata közül nehéz bármit is kiemelni. Számomra nagyon fontos megállapítás, hogy bár nagyon sok jó kapcsolatra van példa, de rendszerszintű változások csak akkor lehetnek, ha a rendszer tagjainak gondolkozását sikerül megváltoztatni, hiszen minden fejben dől el. Azonban ha ezt sikerül is megvalósítani, kormányzati, jogszabályi segítség nélkül nem lehet stabil a kapcsolat. Kormányzati, államszektori szinten is szükséges az együttműködés, az együtt gondolkodás. Enélkül továbbra is csak eseti együttműködésről beszélhetünk. Az előadó maga is szereplője ennek, illetve szereplője volt, mint minisztériumi munkatárs. Azonban pontosan a saját tapasztalat alapján mondhatja, és tudhatja, hogy ennek az irányító hatósági együttműködésnek a hiánya okoz a mai napig kellemetlenséget. Ahogy az előadásban is elhangzott, egyes pedagógusok már mernek tanulni a könyvtárosoktól, de ez mindig személyes kapcsolatokon alapszik csak. Pedig fontos lenne, hogy minden tanár ismerje és használja a könyvtárat, és merjen tanulni a könyvtárostól: bátorságot, lazaságot, kötetlenséget, toleranciát. Ennek pedig feltétele, hogy a könyvtáros és a pedagógus kommunikáljon egymással.
Ha ennek a két utóbbi felszólításnak eleget teszünk a továbbiakban is, akkor már érdemes volt meghallgatni az előadót! Persze számtalan más fontos gondolat, problémafelvetés is elhangzott. (Számomra külön érdekes volt, hogy bár a projekt fontos tagja az előadó, de számos kritikát mondott Az én könyvtáram projektről). Egy ppt sosem adhatja vissza az előadást, azért az érdeklődők alább megtekinthetik.
Az átfogó bevezetés után egy gyakorlati példát láthattunk, hallhattunk. Második előadónk a Somogyi-könyvtár gyermekkönyvtárának oszlopos tagja, Vóna Mária volt. Ő a Somogyi több évtizedes gyakorlatán alapuló jelenlegi kapcsolatrendszert mutatta be. Tapasztalataik alapján három fő gondolatot fogalmazott meg:
- a könyvtáros játsszon, így játszva tud tanítani,
- az elégedett tanár mindig visszatér, és egyben a könyvtár jó hírnevét viszi,
- a jó kedélyű, nyitott könyvtáros – ha minőségi munkát végez -, az mindig meghozza a sikereket.
Aki ismeri a kollégák munkáját, eredményeit, az mind igazolni tudja a fentiket. Érdemes tanulni tőlük!
Marcsi után kiléptünk a Somogyi kapuján, és a makói jógyakorlatot ismerhették meg a kollégák. Egyben generációt is váltottunk. A gyermekkönyvtáros után a nagyobb diákokkal, középiskolásokkal ismerkedtünk meg.
Benkéné Sándor Barbara előadása a makói
József Attila Városi Könyvtár és a makói középiskolák kapcsolatáról, a kapcsolathoz vezető útról, valamint a jó együttműködésről szólt. Mint az előadásban is hallható volt (és a kísérő dián is olvasható) egy többéves munkáról van szó. Három év kellett ahhoz, hogy valóban gyümölcsöző és eredményes közös munka jöjjön létre. Érdekes volt látni a folyamatot és az eredményeket egyben. Kifejezetten jó, hogy egy kisvárosi könyvtár gyakorlatát ismerhették meg a jelenlévők, hiszen keveseknek adódik meg a lehetőség, hogy egy 100000-es nagyváros kapcsolatrendszerét használhassák. Érdemes böngészni a könyvtár honlapját, de biztos a kollégák is adnak hasznos tanácsokat. Addig is, itt megtekinthető a ppt.
Az ízletes büféebéd mindig lehetőséget teremt a személyes kapcsolatok építésére, ápolására. Szükség is van rá ilyenkor, hogy a rég nem látott kollégákkal néhány szót lehessen váltani. Új együttműködések indulhatnak el, de hasznos gyakorlati tanácsokat is kaphatunk egymástól. Minden előadást érdemes megszakítani egy kis kötetlen beszélgetéssel.
A pihetető beszélgetések után folytattuk programunkat.
Ismét egy átfogó, gyakorlati példákkal gazdagon illusztrált módszertani előadást hallhattunk. Andóczi Balogh Éva, a Somogyi-könyvtár Pr-kapcsolatokért is felelős osztályvezetője tartott egy rövid “útmutatót” a kapcsolatépítésről. Az előadásban elsősorban az oktatási intézményekről volt szó, de a kis itiner használható bármilyen típusú építkezésnél. Nagyon nehéz néhány gondolatot kiragadni. A módszertani segédletet érdemes végignézni. A hívó képek azoknak segíthetnek, akik itt voltak, de az ajánlott szakirodalom mindenki számára hozzáférhető. Érdemes végiggondolni az ajánlott lépéseket, és bármilyen kapcsolatépítésnél elővenni a diákat.
Még mindig a Somogyiban maradva egy másfajta együttműködésről hallhattunk Dobosné Brezovszky Anikó osztályvezetőtől. Ő a közelmúltban elindított, de valóban sikeres programról, a közösségi szolgálatról, és az azzal járó szervezési nehézségekről beszélt. A Somogyi-könyvtár példája alapján azonban az is látható volt, hogy valóban sokat nyerhet egy ilyen kapcsolatból a könyvtár. Tehetséges és ügyes diákok segítségével eredményesebb lehet a könyvtári munka is.
Az előadásban hosszabban is hallhatták a jelenlévők, de a diákon is olvasható, hogy valóban sok pozitív eredménye volt ennek a kormányzati kezdeményezésnek, a maga nehézségeivel. De azok a települések, ahol megfelelő kapcsolat alakul ki a középiskolás, és a könyvtár között, csak nyerhetnek ezen.
Ekkor már nagyon belenyúltunk a délutánba, így lezárásképpen már csak egy előadó volt, Cs. Bogyó Katalin, az SZTE Juhász Gyula Gyakorló Általános Iskola könyvtárostanára. A belvárosi, nagy múltú iskola, és a Somogyi-könyvtár kapcsolata hosszú évekre nyúlik vissza, és valóban példaértékű, ami nagyban köszönhető Katinak is. Előadásában ő inkább általános érvényű megállapításokat tett, melyek mindegyikéből egyértelművé vált, hogy szükségünk van egymásra. A könyvtáraknak az iskolákra, az iskoláknak a könyvtárakra. Azonban ezt még kibővítette azzal a gondolattal, hogy az iskolai könyvtárosoknak is szükségük van a közművelődési könyvtárakra, és könyvtárosokra.
Visszacsatolt az első előadóhoz, hogy kommunikáljunk egymással, és merjünk tanulni egymástól. Ne csak a könyvtárosok egymás között, de a pedagógusok az iskolai könyvtárosokkal, valamint közkönyvtárosokkal.
Nagyon sok feladatunk van közösen. Kata előadása a könyvtárostanár szemszögéből mutatta be ezt az egymásra szorultságot. De mindenképpen érdemes megjegyezni, és megragadni a felénk nyújtott kezet!
Az egész napnak nagyon sok tanulsága volt. Összességében elmondhatjuk, hogy nagyon sok a tennivalónk, de ezt együtt kell elvégeznünk. Beszélnünk kell és közösen alkotni. Mindenkinek szüksége van a másikra. Csak együttes erővel érhetjük el, hogy mind a diákok, mind a pedagógusok használják a könyvtárat. A gyermeknek, diáknak szüksége van a mintára, nemcsak a feladatra. Ha természetes közeg lesz számára a könyvtár, ha azt látja, hogy tanárai, társai, barátai bejárnak, ő is befog menni. Egyébként csak kényszerből, ami sosem jó.
