Idén első kistérségi találkozónkat Nagyéren tartottuk. Kemény Lajosné Zsuzsa már az elmúlt évben jelezte, polgármester úr maximális támogatása mellett, hogy szeretné vendégül látni a makói kistérség könyvtárosait.
A könyvtár megtekintése után a polgármesteri hivatal házasságkötő termében gyűltünk össze, hogy megtartsuk szakmai napunkat.
Mint minden alkalommal, ezt a néhány órát azért szervezzük, hogy hasznos tanácsokkal lássuk el egymást, hogy együtt gondolkodjunk, tanulni tudjunk egymástól. A mai nap központi témája a rendezvényszervezés, közönségszervezés, vendéglátás tematikája volt. A beszélgetés levezetőjének, összefogójának, megszervezőjének a Somogyi-könyvtár osztályvezetőjét, pr munkatársát, Andóczi Balogh Évát kértük fel.
A műhelybeszélgetésen a kistérség szolgáltatóhelyei közül csak három nem képviseltette magát, így ebből a szempontból sikeres volt a rendezvény.
A fogadó kávé, pogácsa elfogyasztása után hamar a lovak közé csaptunk. Éva irányításával közösen gondolkodtunk, cseréltünk tapasztalatokat.
Összességében azt mondhatjuk, hogy a legtöbb jelenlévő (és feltehetően a legtöbb könyvtáros) ösztönösen nagyon sok mindent jól, ügyesen csinál, most leginkább az volt a cél, hogy ezeket a cselekedeteket tudatosítsunk, tudatossá tegyünk. És természetesen ezt a tudást kibővítsük a “kollektív bölcsesség” erejével.
A kerekasztal beszélgetés közben szinte észrevétlenül tanulhattunk. Évától és egymástól. Belepillanthattunk néhány mondat elejéig a kollégák munkájába, mindennapjaiba. Szinte mindenki saját példáján keresztül egészítette ki a többiek gondolatait, mondatait. Láthattuk, hogy mindenki hasonló gondokkal, problémákkal küzd, bármekkora településen is dolgozik. A körülmények, a környezet mindenhol más, a munkafolyamatok hasonlóak.
Tanultunk egymástól, egy picit irigykedtünk a másikra: miért nem nekem jutott ez eszembe?, miért nem tudok én olyant csinálni?, miért nem én vagyok a kreatív?, miért van ő olyan jó viszonyban a fenntartóval?, miért nem tudom én becsábítani az olvasókat?
De minden pici irigykedésben ott volt a kérdés is, hogy “hogy is csinálja? lessük csak el!”.
Bízom benne, hogy sikerült ellesni egy picit a másiktól, és mindenki vitt valami újat haza a tarisznyájában.
És ezentúl egy picit másképp kéri fel az előadót, készíti el a szórólapot/plakátot, dokumentálja a rendezvényt, fogadja a vendéget, írja meg a köszönőleveleket. És ha jól végeztük ma a munkánkat, akkor a leendő előadók érzékelni fogják a változásokat, és örömmel térnek vissza a megyébe, a kistérségbe.
Sajnos egy délelőtt nagyon rövid, így minden területet csak egy picit tudtunk érinteni. De az idő elszállt. Bizonyára mindenkiben maradtak kérdések, amikről még ebéd közben diskurálhattunk.
A délelőtt lezárása-képen polgármester úr köszöntött bennünket (az érkezéskor sajnos el kellett rohannia), majd invitálta a társaságot egy közös ebédre, ahol a specialitását ízlelhettük meg, a kemencében sült (és sörben pácolt) csülköt.
Az ízletes ebéd közben még folytattuk a délelőtti beszélgetést, valamint a falu életét és mindennapjait ismerhettük meg. A kellemes tavaszi napban nagyon derűsen és pozitívan hangzottak vendéglátónk szavai. Öröm volt hallani, hogy egyetlen panasz sem hagyta el ajkát, bár valószínűleg neki is sok gond nyomja a vállát.
Összességében számomra hasznos volt a nap. A beszélgetések és visszacsatolások alapján minden jelenlévő hasonlóan érezte. Bízom benne, hogy sok mindent tudunk hasznosítani, és ezentúl, megismerve egymást, bátrabban fordulunk a másikhoz ötletért, tanácsért.
A találkozóról egy kis hangulatjelentés megtekinthető a Csongrád megyei KSZR fotóalbumában.
