Szerencsére a múlt héten még lehetett 100 fő feletti rendezvényt szervezni, így megtarthattuk konferenciánkat. Már a regisztráció idején érezhető volt, hogy egy valóban fontos témát érintünk, hiszen több mint 120 érdeklődő könyvtáros jelezte részvételi szándékát, de hát pontosan ezért is választottuk ezt a témát. Minden könyvtár megerősítheti saját tapasztalatból is, valamint a statisztikai adatok alapján is, hogy a “tini” korosztály elveszik a könyvtárakból.
Az elmúlt években egyre több könyvtár igyekezett különböző módszerekkel ismét megszólítani és megtartani ezt a korosztályt. Vannak nagyon jó példák az országban, látható eredmények, ötleteket, de bíztunk benne, hogy még tudunk újat mondani, illetve tudunk olyan előadókat megszólítani, akik jó ötletekkel, hasznos tanácsokkal szolgálhatnak. Így, és ez alapján igyekeztünk összeállítani a programot.
Bízunk benne, hogy sokan mentek haza inspiráló ötletekkel.
Első előadónk Pusztai Ádám, egy nagyon sajátos szakterülettel foglalkozik, témája a gamificatio. Hogy mit is takar ez a kifejezés? Ádám előadásának kezdete is erről szól. Magyar kifejezés még nincs rá, de valójában a külföldi szakirodalom is nagyon szabadon kezeli. Nagyon nehéz összefoglalni. Valójában az élet minden területén hasznosítható és használható tudás, ahol a mechanizmusok játékosan szabályozottá tehetők. Nem új gondolat, de újraértelmezve használják a játékot, kihasználva az emberben lévő játékosságot. Ez alapján – apróbb módosításokkal – szinte minden élvezetesebbé, ezáltal könnyebben befogadhatóbbá tehető, akár a könyvtárhasználat is. Ádám saját munkájából hozott példákat (egyetemi oktatóként miként tudja befogadhatóbbá és élhetőbbé tenni óráit stb). Sok apró ötletet adott, de valójában a legnagyobb tanács, hogy merjünk játszani, használjuk a fantáziánkat bátran, és tudatosan! Ne feledjük, a játékok is szabályok szerint zajlanak (teszem én hozzá). Az összeszedett előadás alatt sokat lehetett tanulni, a sok hasznos ötlet pedig olvasható a diákon. Érdemes végigböngészni és a hivatkozásokat végigkattintani. (A gamificatio nyelve jelenleg az angol, magyar nyelven csak néhány könyv jelent meg a témáról)
A jó hangulatú pörgős, modern előadás után közelebb kerültünk a könyvek világához, és a könyvtárakhoz. Waldinger Dóra könyvtáros kolléga volt Szombathelyről a következő előadó. Dóra ismert
blogger, de alapvetően könyvtáros. Előadásában igyekezett megvilágítani a divatos kifejezések jelentését, pontosan mit is értünk blogger, vlogger, youtuber alatt, hogy mi is az a bookstagram, a booktube a podcast. Illetve a lényeg, hogy ezek hogy kapcsolódnak a könyvtárakhoz, miként tudjuk ezeket használni, kell-e ezeket használnia egy könyvtárnak (természetesen költői a kérdés), miként tudja használni és hasznosítani a könyvtár.
Ismertette saját felmérésének eredményeit, jó lenne látni egy megismételt eredményt hamarosan. Dóra nagyon szépen összefoglalta az ismereteket, és bemutatta, hogy ő(k) hogy használják a modern eszközöket a közösségi olvasási élmény megszerzéséhez.
Előadását természetesen diasorral kísérte:
Az általános áttekintés és fogalommagyarázatok után egy jó gyakorlatot ismerhettünk meg: Czakóné Gacov Katalin mutatta be, hogy náluk,
Szolnokon milyen színes programokat kínálnak a tiniknek. Valóban jó példákat láthattunk.
Katitól tudhattuk meg azt is, hogy milyen nehéz megtalálni a megfelelő embert erre a munkakörre. Nagyon különleges a korosztály, különlegesek a szolgáltatások, mindezek különleges könyvtárost kívánnak. Az egyediség tudja leginkább bevonzani a fiatalokat. Nehéz az ő nyelvükön beszélni, nehéz elérni, hogy megnyíljanak. De ahhoz, hogy valóban tudatosan építeni lehessen a programokat, hogy megtarthatóak legyenek a hozzánk egyedi programokra betérők, olyan személyiségű könyvtárost kell keresni. Ezt azonban valójában csak a befogadók tudják eldönteni, kívülről a munkaadó, (intézmény)vezető nem. Nem mindig a legkézenfekvőbb kolléga a legjobb megoldás. A legfontosabb, hogy a célközönség befogadja őt, és társként kezelje. Onnan már együtt lehet dolgozni. Itt tudtunk reflektálni Dóri előadására, aki kiemelte, hogy a 21. században az olvasás is közösségi élmény lett, hogy fontos az együttlét, a közösség ereje. Fontos, hogy a könyvtáros vezesse, terelje a közösséget, de tagja is legyen a közösségnek.
Bár az olvasás is közösségi élmény, de valójában azt sem szabad szem elől téveszteni, hogy ennek a korosztálynál is a fő cél a szórakozás, a jó kedélyű együttlét. Itt pedig visszacsatolunk első előadónkhoz, hiszen Ádám is azt emelte ki, hogy minden közösség célja és lényege a játékosság, minden folyamat könnyebben átélhető, ha játszunk közben. A kamaszok pedig a könyvtárban játszani akarnak. De játékosan formálhatók is. A könyvtár nem játék, de a könyvtárban lehet, és kell játszani. Itt sem szabad elfelejteni, hogy a játékokban is vannak szabályok!
Igazgató asszony képekkel gazdagon illusztrált előadása mindezek mellett bemutatta munkájukat, programjaikat, az Ifi részleget, a részleg mindennapjait is.
A szolnoki jógyakorlat után megismerhettünk egy
fővárosi gyakorlatot is. Utolsó előadónk Kaposi Ildikó a FSZEK Kőbányai Könyvtárának vezetője mutatta be munkájukat, eredményeiket. Aki követi a könyvtárak világát (vagy volt kapcsolata az Én könyvtáram projekttel, és ugye mindenkinek volt!), az ismerheti Ildikót és a könyvtárat. Láthatja, hogy valóban példaértékű munkát végeznek.
Ildikó
előadása nagyon jó összefoglalója volt a délelőttnek. Sok korábban hallottra reflektált. Láthattuk, hogy a játék nagyon fontos mindenben, hogy segíthet a hasznos együttlétben, hogy a játékban, és a közös munkában milyen fontos a jutalmazás. Tapasztalhattuk, hogy milyen fontos a könyvtáros(ok) személyisége, hogy a személyiség nem korfüggő, de mindenki fel tud oldódni a játék közben. Ehhez türelem és kitartás kell, de mindig meghozza a gyümölcsét! És a legédesebb gyümölcs az elégedett és boldog könyvtárhasználó.
A prezi előadás
itt érhető el. Érdemes végignézni. Nem hosszú, de nagyon informatív.
A záró előadás után pihenésképpen megebédeltünk, és közben persze folytak tovább a szakmai beszélgetések, viták minden témában. Nagy örömünkre sokan eljöttetek, és sok olyan vendégünk volt, akik ritkán járnak nálunk. Így sok új arccal találkozhattunk, és beszélhettük át a ránk váró nehézségeket (akkor még nem sejtettük, hogy milyenek várnak ránk).
Minden szakmai rendezvény fontos pontja a személyes találkozás, a kötetlen beszélgetés.
Mint a délelőtt folyamán már hallhattuk, egy-egy új szolgáltatás sikerességéhez akár évek is kellenek,de azért szerencsére az elmúlt évről is bőségesen volt mit mondani. Eredeti terveink szerint ezt a délutáni programot nem is igazán az előadásnak szenteltük, inkább a kötetlen beszélgetésnek. Célunk az volt, hogy az elhangzottak alapján beszélgetés induljon meg, illetve hogy az ebédlőasztalnál megindult beszélgetések folytatódjanak. A visszajelzések alapján ez sikerült is. Persze, így igen nehéz beszámolni az elhangzottakról, de ez legyen a krónikás problémája. Jó volt látni, hogy Dóri büszke a könyvtárra, és jó volt hallani az elismerő szavakat.
Bízunk benne, hogy mindenki sok jó tapasztalattal, ötlettel tért haza, és használható ötleteket kapott előadóinktól, vagy tőlünk. Öröm volt látni, hogy nehezen váltak meg tőlünk a kollégák, az utolsó vendégeinktől négy órakor vettünk búcsút.
Köszönjük minden előadónknak, hogy elfogadta felkérésünket, és minden érdeklődőnek, hogy megtisztelt bennünket!
Végezetül néhány kép a napról.
