A jövő itt van, és sose lesz vége! – lehetne a mottója az áprilisi megyei továbbképzésünknek. Két előadás erejéig kerestünk választ kérdésünkre: Merre tartunk? Mi a könyvtárügy jövője?
Persze mi is tudjuk, hogy egy délelőtt alatt nem lehet megválaszolni egy ilyen kérdést. Célunk inkább az volt, hogy felvillantsunk néhány lehetőséget, hogy betekinthessünk abba, mit vizionálnak korunk Nostredamusai.
Hasonló gondolatokat járt körbe igazgató asszonyunk, Palánkainé Sebők Zsuzsanna is köszöntő, felvezető mondataival. Az emberiség mindig kutatta a jövőt. Vágyott rá, hogy a jövőbe lásson. Ennek megfelelően hol sarlatánok, hol ügyes szélhámosok használták ki az emberi hiszékenységet és kíváncsiságot. De ez a kíváncsiság hajtotta a nagy tudósokat és jövendőmondókat is.
Ilyen előrelátó, különleges képességű, látnoki módon a jövőbe látó tudósok tévedéseivel, és meglepően pontos jóslataival kezdte előadását meghívott előadónk, Kokas Károly, az SZTE Klebelsberg Könyvtár informatikai főigazgató-helyettese is.
Átfogó, nagyívű prezijében felvillantott néhány gondolatot a jövőről, a könyvtárak jövőjéről, illetve a múltban, a múlt nagy jövőlátóival kezdve gondolatmenetét, eljutott a jelenig, ami már a jövő kezdete.
Az évek óta hangoztatott paradigmaváltás kifejezést egy kissé más megvilágításba helyezte. De egyértelműen látható és hallható volt, hogy most valóban a nagy változások idejét éljük. Ahogy ő is fogalmazott “alapjaiban változik meg a könyvtár” fogalma és az igények.
A világban zajló társadalmi-, gazdasági-, politikai változások is hozzák magukkal, hogy meg kell változniuk a könyvtárnak. A hálózati kultúra, a világot átfogó közösségi hálózatok, a közösség ereje alapjaiban megváltoztatja, atavisztikussá teszi a “cimélia korát”.
Természetesen a változás sohasem egyik pillanatról a másikra történik. Mindig egy folyamatról beszélünk, ahogy Károly fogalmazott “hibrid korban élünk”. És ez a hibrid kor nagyon sokértelmű. A változások nem egyszerre, és nem egyformán zajlanak a könyvtári rendszer különböző területein. Ezt a változásokat levezénylő könyvtári vezetőknek figyelembe kell venniük. Az országos könyvtári rendszer is változik, az igények és a lehetőségek is.
Az előadó megfogalmazásában “a jövő máskor és máshogy kezdődik el” a különböző típusú könyvtárak számára. (Zárójelben jegyzem meg, hogy nagy örömmel töltött el, hogy egy fél mondat elejéig végre más is kimondta, hogy a közművelődési könyvtárakban nem ugyanazokra az (idegen nyelvű) adatbázisokra van szükség…)
Egy rövid beszámolóban igen nehéz bemutatni az előadásban kiemelt szerepet kapó “digitális ökoszisztéma” fogalmat. Az előadó hosszan beszélt ennek mibenlétéről, hiszen pontosan ez a terminus az, ami segíthet megérteni, hogy mit keres a könyvtár a felhőben.
Nehéz megérteni, hogy a “felhő” itt nem pusztán egy távoli szervert jelent, ahol bizonyos tárhelyet kapunk. A felhőszolgáltatás itt egy integrált, egymással már összekötött és összecsiszolt rendszerek egészét jelenti. Leegyszerűsítve: nem egyszerűen tároljuk a fájlt a Google Drive-on, de megosztjuk, többen dolgozunk rajta, javítjuk, sokszorosítjuk, más formátumban mentjük stb. Ez kibővítve a könyvtárak világára már nemcsak azt jelenti, hogy az IKR egymással összekötött moduljait használjuk, hanem az ott tárolt és feldolgozott adatokat, információkat megosztjuk, a nagyközönség rendelkezésére bocsájtjuk, létrehozásában, feldolgozásában a közösség erejét is felhasználjuk.
Az áttekintés után kulisszatitkokat is hallhattak/láthattak a jelenlévők. Az elmúlt időszakban nagy változások indultak meg a hazai könyvtárosi világban. A korábban felvázolt felhőalapú könyvtári világ egyik első nagy lépése az Országos Könyvtári Platform megálmodása és létrehozása. Természetesen ehhez kell politikai akarat, és komoly gazdasági háttér is. A jelenlegi változások magában rejtik ezeknek a meglétét.
A továbbiakban hosszasabban hallhattunk erről, illetve egy rövid összefoglalót a TMT 2017/2-es számában megjelent cikk tartalmáról. A cikket érdemes elolvasni és végiggondolni. Hosszú, de hasznos.(Online megtekintéshez előfizetés kell, de tessék befáradni a könyvtárba és máris olvasható.)
A cikk elolvasása segít jobban megérteni, mit is jelent a hibrid korszak, illetve mik is a legnagyobb nehézségek és kihívások a 21. század hajnalán.
A nagyívű előadásban számtalan kérdést említett az előadó. Sok új fogalmat ismerhettek meg a hallgatók. Bízom benne, hogy egy kicsit közelebb vittük a megye könyvtárosait az új világhoz, és nem elszörnyedve mondják, hogy “Szép új világ”...
Azoknak, akik nem vették észre a linket, álljon itt a prezi:
Mielőtt beköszöntene ez az új világ, meghallgattuk a délelőtt másik előadóját is. Jávorka Brigitta a Könyvtári Intézet munkatársa a jelenlévő közkönyvtárosokhoz közelebb álló témát mutatott be: egy rövid nemzetközi kitekintést a közkönyvtárak jelenlegi világára. A nemzetköziség most elsősorban a V4-ek országait jelentette.
A téma- és helyszínválasztás a hallgatóság tetszését is elnyerte. A V4-ek országai hasonló cipőben járnak. A napi problémák és küzdelmek is hasonlóak. Ahogy egy helyütt fogalmazott “jó volt ez a konferencia (Brnoban), mert most nemcsak a norvégok jöttek el bemutatni, hogy náluk milyen jó, hanem itt voltak a környező országok is, és láttuk, hogy náluk is ugyanolyan bajok vannak a könyvtári rendszerben.”
Az előadó nem távlati (vagy közeljövőbeni) képeket villantott fel, hanem napjaink küzdelmeit mutatta be. Mindannyian tudjuk, hogy egy (kis)települési könyvtáros milyen sokoldalú kell, hogy legyen, de ha látjuk, és halljuk a megerősítést, mindig könnyebbé teszi a problémák feldolgozását.
Brigitta előadásában az IFLA-trendek tükrében láthattuk a leggyakoribb nehézségeket, és azokra adott válaszokat, válaszlehetőségeket.
Jó volt látni és hallani, hogy a szakma egyik legfontosabb szereplője, a Könyvtári Intézet munkatársai látják a települési könyvtárosok nehézségeit, küzdelmeit, hogy hosszabb távú terveikben ezen anomáliák megoldására törekednek.
Ismét bebizonyosodott, hogy – akárcsak a felhő alapú könyvtárban – itt is szükség van a szakma egészének összefogására.
A délelőtt két előadása – bár látszólag különböző témákról szóltak, valójában szoros összefüggésben álltak egymással. Egyértelmű, hogy a könyvtárak az átalakulás folyamatában állnak, és mint Kokas Károly is rámutatott, különböző válaszokkal rendelkeznek a folyamatos kérdésekre. De ezek a válaszok is kiegészítik és támogatják egymást. Csak együtt, a könyvtári rendszer egésze tud megfelelő választ adni a társadalmi kihívásokra: mindenki a maga területén, összefogással, egymást segítve.
Bízom benne, hogy azok, akik jelen voltak a délelőttön, segítenek egymásnak és a rendszer egészének, hogy a könyvtár átvészelje a hibrid korszakot, és ismét megtalálja a szerepét és helyét a világban. Kívánok ehhez magunknak jó, és hasznos munkát!
Végezetül álljon itt néhány kép a délelőttről.
